Az alábbi cikksorozatomat saját tapasztalatomból irom, a saját foxiimról.

Vágjunk is bele:

3 foxi büszke tulajdonosa vagyok. Isten tudja miért, kölyükkorukban nem szoktattam hozzá őket más kutyákhoz, ez meg is látszódik rajtuk. Eléggé harcias kis méregzsákok, akik egymás között is képesek harcra olykor-olykor. Nem kívánom elnyomni bennük a természetes ösztöneiket, szokásaikat. Hagyom, hogy a falkán belüli sorrendet ők állítsák össze maguk között, az ő módszereikkel.

1 kan és 2 szuka. Charlie (h) 3 éves Pipacs 2.5 éves, Bonca 1.5 éves. Bonca a legfiatalabb (n), 2 évvel a másik két "ördög" után érkezett. A beilleszkedés gyors volt, de csöppet sem zökkenőmentes. Mikor a két régebbi lakos, észrevette, hogy új szerzemény kerűl a házhoz, rettentően agresszívan léptek fel. Egy napig kerítés választotta el őket, de másnap össze engetem őket. Bonca hamar megadta magát, az őt tépő másik két ebnek. Délre már kezdett kialakulni egy látszólagos hiearchia. Meglepően hamar ősszefortak, és a sétáltatások/közös programok során, is egy falkához méltóan viselkedtek.

Meglepően hamar, Bonca tüzelni kezdett, és ezt követően, igen fiatalon, életet adott egy 5 fős alomnak. Izgatottan vártam, Pipacs hozzáálását a kölykökhöz, de ahogy a lurkók, elhagyták addigi "fészküket" közösen nevelgették őket. Ekkor vettem biztosra, hogy nem fognak a jövőben komolyab gondok fellépni. Persze kisebb-nagyobb csipkelődések előfordúlnak néha napján:-)