Az őszi égbolton repülő, gágogó V betűi közismertek. Hossza 71-89 cm. Feje és nyakának eleje sötétbarna, a nyak hátulsó fele és a háta szürkésbarna, vállai és szárnyfedői feketésbarnák, az egyes tollak széles, barnásfehér szegéssel. Farcsíkja feketésbarna, szélei és a felső farkfedők fehérek. Begye és melle szürkésbarna, széles, világos tollszegésekkel, hasoldala barnásfehér, alsó farkfedői fehérek. Evezői feketésbarnák, farka földbarna, fehér szegéllyel. Csőre fekete, változó szélességű narancssárga gyűrűvel. Gúnár és tojó hasonló színezetű. A fiatalok hátoldala barnásabb, fehér felső farkfedőik barna csíkokkal mintázottak.

Elterjedés: Európa északi tájain költ. Hazánkban, elsősorban a Dunántúlon, tömeges átvonuló.

Életmód: Magyarországra szeptember legvégén, de inkább október elején érkezik, novemberben a leggyakoribb, télen a be nem fagyó vizek, például a Duna mentén látni kisebb csapatait. A tavaszi vonulás márciusban és április első felében zajlik. Közép- és Dél-Európában telel. Tundrás hazájába április második felében vagy májusban érkezik, és a csapatok rövidesen párokra szakadoznak. Nem kolóniában, hanem páronként elkülönülve, ritkás tűlevelű erdőkben, tavak, folyók közelében vagy a tajga kisebb tavai mentén költenek. A tojó májusban vagy június első felében rakja le 4-6 fehér tojását. A fiókák 25-30 nap alatt kelnek ki, fészekhagyók, szüleik vezetik őket. A költőhelyen a fűfélék és zuzmófélék mellett sok bogyót is fogyaszt, a nálunk időző vetési ludak részint legelnek, a vetéseket járják, de megfigyelhetjük őket a kukoricatarlón is, ahol az elhullott szemeket szedik össze. Esténként csapatosan húznak a vízre, ahol az éjszakát töltik.