|
|
Erdeink, mezeink csodálatos és változatos színezetű madárfaja a Kaukázus, Káspi - és Aral-tó vidékéről származik. Több ezer évvel ezelőtt felfigyeltek szépségére, konyhaművészeti értékeire is, a görögök hozták be hazájukba a Kaukázus vidékéről, tőlük a rómaiak vették át udvaraik díszeként, majd telepítették a megszállt területekre tovább, Nyugat- és Észak- Nyugat Európába, de még Angliába is. Európába a középkortól kezdve számtalan helyre telepítettek fácánt, a távol-keleti alfajokat is, így ma már öreg földrészünkön tiszta törzstenyészetekről nem lehet beszélni. Európában több alfaja él: a közönséges fácán (Ph.c.colchicus), amelynek nincs fehér nyakörve, nyaka zöldes ibolyaszínű, a hastájéka barna, farka zöldes-sárga. |
A kínai örvösfácán (Ph. c.torquatus) nyakán keskeny fehér örv látható, háta sárgás-barna, fekete, ék alakú sávokkal. A mongol fácán (Ph.c.mongolicus) nyakán széles fehér örv van, szárnyfedő tollai fehérek, szalagtollazata barna, hasoldala sötétzöld, alsó testrésze feketésbarna. A japán fácánt (Ph.c.versicolor) uralkodó fémeszöld színe okán zöldfácánnak is nevezik. Nyaka bíboribolya, válla vörösréz színű. Ismert még a formózai fácán (Ph. c. formasanus), amely világos sárga hátával helyenként színesíti a terítéket, és bizonyítja egykori mesterséges tenyésztését, vérkeveredését. Az angol sötét vadászfácán (Ph.c.tenebrosus) szárnyfedő tollai sötétbarnák, nyakörve nincs, hátuk, mellük, hasuk barnás-sötétzöldes. A fent említett alfajokon kívül a szakirodalom számos alfajt megemlít, még az albinóból szelektált fehér díszfácánt is. Az alfajok, főleg a szabadban, már rendkívül kevertek. A fácántyúkok színezete szerényebb a kakasokénál, tollazatuk fakó, nincs rikító színezetük. Szürkés-barnás színezetük (a csibéké is) a környezetbe olvadó jellegzetes mimikri-szín, amely meglapulva szinte észrevehetetlenné teszi őket. A kakasok jellegzetessége a feltűnően hosszú, színes farok és a szem feletti fehér folt. Zömökebbek, súlyuk alfajonként változó: a fiatalok 0,7-1,3 az öregek az 1,8 kilót is elérhetik. A tyúkok testtömege mindig kisebb a kakasokénál, de ez a kor előrehaladtával növekszik. A fácán élettere az alföldtől a 4-500 méteres tengerszint feletti magasságig terjed Európában, de a melegebb távol-keleti hegyekben a felett is szép számmal előfordulnak. A ligeterdőket kedveli, a cserjések környékét, ahol nádas, sásos terület, s ivóvíz található. A zárt, összefüggő erdőket kerüli, de amelyek közelében mezőgazdasági művelésű területek találhatók, a kedvelt tartózkodási helyei. Az éjjelt - különösen a havas teleken - szereti a fán tölteni, mert ott biztonságban érzi magát. Télen, hófúvások idején, a hóval borított cserjék-bokrok alatt tartózkodik, ahonnan meglehetősen nehéz kihajtani. Érzékeny az erős fagyokra, főként a tavasziakra és a tartós szárazságot is megsínyli. Az időjárás változásaira érzékeny. A kakas az esti felgallyazáskor, a reggeli leszálláskor, jellegzetes hangot ad. Ember, vagy ellensége, a róka, vadmacska, kóbor kutya, elkóborló házimacska, vaddisznó által felriasztva és párzás idején, feltűnően hangoskodik. A kakas párzás idején, hangoskodva védi a tyúkjait az idegen betolakodók ellen. A tartózkodási helyéhez előszeretettel ragaszkodó madár. Inkább csak a tenyészetekből kibocsátottak vándorolnak el, néha sok-sok kilométerre (megfigyeltek 50 km-et is), főleg ha nincs táplálékuk és ivóvizük, vagy ha a területen nagy az állománysűrűség, esetleg tartós a zavarás. Párzási időszaka, dürgése, az egyre melegedő idő hatására, április elején kezdődik. Ha az idő hűvösre fordul, párzásuk rövid ideig szünetelhet. Ilyenkor a kakasok hangoskodással gyűjtik maguk köré a tyúkokat, a háremet és igyekeznek megfélemlíteni a konkurens, rendszerint fiatalabb kakasokat. A természetben a párzás előtt a tyúk fészket készít a talajra, a környezet növényi, puhább részeiből, s ezeket olykor tollal is kibéleli. A tyúk rendszerint 8-14, sőt 16 darab, világoszöld, néha kékes, máskor sárgás árnyalatú tojást rak. Mindkét nem kotlik, ez az idő általában 21-24 napig tart. A csibék 12-30 óra alatt kelnek ki, fészekhagyók, néhány nap múlva már hosszabb utakra is kísérik anyjukat. Négy hetes koruktól rendszerint önállóak, 5-6 hetesen már jól repülnek és felbomlik a család. A természetes környezetben felnevelkedett fácánok jobban alkalmazkodnak a környezethez, annak viszontagságaihoz, jobban védekeznek az ellenségek ellen. Ezeket a vadászok is jobban kedvelik. A természetes körülmények között a fácán életkora 4-5 év. Vadászok körében nagy volt már a múlt század elején is a kereslet a fácán iránt. A természetes szaporulat pótlására idővel kialakultak a fácán tenyésztelepek, ahol már mesterségesen, fény- és hőforrásokkal biztosították a szükséges feltételeket. Míg a természetben a fiatalok rovarokat, hernyókat, csigákat és egyéb apró állati eredetű táplálékot fogyasztanak, majd később térnek át a növényi eredetű eledelre, magvakra, fűfélékre, vadgyümölcsökre stb., a fácántelepeken ezt mesterséges takarmányozással, tápokkal pótolják. A nagyüzemi módszerekkel egy-egy fácántelep akár többszázezer napos csibét is termel egy-egy idényben. A fácánokat volierekben nevelik, innen kerülnek már kitollasodva, 6- 8 hetes korban, a természetbe. Nálunk az országos évi fácánteríték 5-700 ezer között mozog. A fácán a vadászok kedvenc madara: kereső- vagy hajtóvadászaton ejtik el a javát, főleg erdős, cserjés és nádas területeken. A fácánosokat egész éven át védeni kell a ragadozóktól, hogy a megengedhetőnél nagyobb számban ne okozzanak károkat. A védelmi munkák azonban ennél sokrétűbbek és az év minden szakában adnak munkát, feladatot az állomány kezelését végző hivatásos vadászoknak. | |