Körülbelül 100 év alatt fejlődött ki a német vizsla mai modern, nemes megjelenése a nehézkesebb, esetlenebb őstípusból. A németek a rövidszőrű német vizslát egyszerűen csak Deutsch-Kurzhaarnak nevezik. Története arra az időszakra nyúlik vissza, mikor még hálóval vadásztak szárnyasvadra, főleg a Földközi-tenger térségében. Franciaországon, Spanyolországon és Flandrián keresztül különböző vizslatípusok kerültek a német fejedelmi udvarokba, az ónémet vadászkutya-típusok mellé. A feudalizmus széthullása után már nemcsak a nemesek vadászhattak. Ekkor kezdtek a vizslák igazán sokoldalú vadászkutyákká alakulni. A rövidszőrű német vizsla törzskönyv első kötetébe bejegyzett, 1872-ben született Hektor I. számít a Deutsch-Kurzhaar ősapjának. A tenyésztők a gyakran tokás, beesettt hátú Hektor-féle típusból hamar nemes, elegáns, de sokoldalú és megbízható vadászkutyát „varázsoltak", mely a lövés előtti munkában igazán kiemelkedőt nyújt, de a lövés utáni munkában is megállja a helyét.