Közismert madár, a házi kacsafajták őse. Hossza 58 cm. A nászruhás gácsér feje és nyaka fémesen csillogó sötétzöld, ezt keskeny fehér gyűrű követi, begye, melle gesztenyésbarna. Háta szürkésbarna, farcsíkja és felső farkfedői feketék, középső faroktollai kékeszölden csillogó feketék, a hegyi részük felkunkorodó (gácsérfarok), a többi faroktoll szürke. Evezői barnásszürkék, szárnytükre fényesen csillogó kékeslila, fehér szegéssel. Alsóteste világos szürke, alsó farkfedői feketék. Csőre sárgás. A tojó alapszíne rozsdás árnyalatú sárgásbarna, fejtetőjén feketés és világosbarna tollszegések, felsőtestén feketés mintázat van. Torka sárgásbarna, begyén, mellén és oldalain feketésbarna, V alakú rajzolatok látszanak. Szárnytükre mint a gácséré. A nyugalmi ruhás gácsér és a fiatalok a tojóhoz hasonlítanak. Elterjedés: Egész Európában elterjedt és gyakori madár, hazánkban is közönséges. Életmód: A hazai állomány egy része a Földközi-tenger medencéjébe vonul, a többi itthon telel, főleg a Dunán és a Balatonon (amíg be nem fagy) látni nagy csapatokat. Nászviselkedésük már ősszel megkezdődik, amikor a gácsérok vedlése éppen befejeződik. Már novemberben és decemberben láthatjuk az összetartó párokat. Ha repülnek, majd mindig a tojó van elöl, az óvatos gácsér másodiknak marad. A tojó márciusban vagy áprilisban rakja le 7-13 zöldesszürke tojását. Évente egyszer költ, de a fészekalj pusztulása esetén pótköltést végez. A tojó egyedül kotlik és amikor elhagyja a fészket, a tojásokat gondosan betakarja. A gácsér legfeljebb a kotlás első felében marad a fészek közelében, később elhagyja a környéket és a többi gácsérral társul. A kotlási idő 24-31 nap között változik. A kiskacsák fészekhagyók, felszáradásuk után anyjuk vízre vezeti őket, ahol nyomban rovarokat fognak és a felszínről is vesznek fel táplálékot. A tőkés réce nappal és éjszaka egyaránt tevékeny. Táplálékát elsősorban a vízben keresi, részint a felszínről, részint a sekély parti részeken „grundolva”, azaz tótágast állva. Emellett legel, esténként csapatosan húz ki a nyárvégi tarlókra. Táplálékai között szerepelnek gyommagvak, zöld növényi részek, puhatestűek, férgek, rákok, ebihalak, békapeték és apró halak. |