Mindkét feladat alapját képezi a további eredményes munkának. Amíg a végrehajtás bizonytalan, nem lehet megbízható a meghatározott irányba küldés vagy az apport, a vad behozása sem. Az előreküldés jelentősége abban rejlik, hogy a gyakorlati vadászaton számtalan esetben előfordul, amikor a kutya nem látja a leeső vadat. Ekkor a vad leesésének irányába kell tudni küldeni, így nem csupán a vadászkutya légszimatos hajlamára támaszkodunk. Ez javíthatja az eredményességet, és gyorsítja a munkát. A feladat lényege a parancs (karjel, hangjel) kiadását követően maradéktalan és azonnali végrehajtása. A parancs: "Előre!", "Tovább előre!", "Tovább!", karjel: a kívánt irányba mutatás.
A végrehajtásnál mindig követeljük meg, hogy a kívánt irányt rövid úton érje el a kutya. Nem engedhető meg az egyenestől való jelentősebb eltérés. A tanításkor csökkentsük minimálisra a zavaró körülményeket (ingerszegény környezet).A behívás lényege a feltétel nélküli végrehajtás, a körülményektől függetlenül.
A parancs: "Hozzám!", "Ide hozzám!", "Gyere ide!" Karjel: mindkét kar vízszintesen felemelve, majd a kar leengedésekor mindkét kézzel a combra ütés oldalt. Végrehajtáskor meg kell követelni, hogy a kutya a legrövidebb úton és vágtában menjen a vezetőjéhez. Ellenkező esetben sok rossz szokást vehet fel, ami természetesen nem kívánatos. Lényeges, hogy mindig legyünk következetesek és türelmesek!
1. A behívás karjele: normál testtartásban állva, mindkét karunk felemelése vízszintes helyzetbe, majd síp- vagy hangjellel kombinálva, a kart leeresztjük a combhoz. A sípjel kialakítása teljesen egyéni, javasolt egy hosszú síphang. A hangjel a bevezetőben felsorolt parancsok közül bármelyik lehet; lényeges, hogy mindig azonos jelet használjunk.
2.A behívás gyakorlásánál az első lépésben ültessük le kutyánkat, és adjunk helyben maradási parancsot. Ezt követően néhány lépésre eltávolodva, majd egyre messzebb menve adjuk ki a behívási parancsot, a kar- és hangjel kombinációjával. Ügyeljünk arra, hogy a kutya figyelemösszpontosítása tökéletes legyen! Ennek hiányában a feladat végrehajtása nem lesz tökéletes.
3. A behívásnál nem lehetünk elnézőek. Legyünk mindig figyelemmel arra, hogy a kutya vágtában, a legrövidebb úton jöjjön vezetőjéhez. Amennyiben ezt nem követeljük meg, lehetőséget adunk a rossz szokások felvételére, kialakulására. Ebből alakulhat ki, hogy behozás közben az apporttal az eb játszik, leteszi, elhagyja azt, netán rágja a vadat, kikezdi, és súlyosabb esetekben elássa. Ezek a hibák nagyon nehezen korrigálhatók, ezért a megelőzésükre kell törekedni.
4. Az előreküldés alapja, hogy a kutya akarjon együttműködni vezetőjével. Az "Előre!" parancs kiadását megelőzően, állandóan figyeljük kutyánk tekintetét. Igyekezzünk a kívánt irányba fordítani a fejét, közben mutassuk jobb kezünkkel a küldés irányát! Az "Előre!" parancsot csak akkor adjuk ki, ha meggyőződtünk, hogy kutyánk koncentrációja tökéletes, és csak a feladatra összpontosít!
5. A szóbeli paranccsal együtt, jobb kezünkkel energikusan előre, a kívánt irányba mutatunk, bal kézzel pedig a nyakörvnél fogva előrelendítjük kutyánkat, mintha mi is vele tartanánk.
6.Az előreküldés tanításánál segédet is alkalmazhatunk. Feladata, hogy a kutyától különböző távolságokra kihelyez egy-egy apporttárgyat úgy, hogy a kutya lássa a teljes folyamatot. Az előreindítás akkor történik, amikor a segéd visszatér a kiindulási pontra, vagyis a vezető mellé. Ezt követően a feladat végrehajtása az előzőekben leírtak szerint történik. Kívánatos, hogy a kutya azonnal a mutatott irányba menjen, mégpedig vágtában. Természetesen erre eleinte nincs semmi garancia.
7.A másik módszer, amikor kezdettől fogva precíz végrehajtást kívánunk a kutyától, és nem engedjük a tévedés lehetőségét sem. Ezt úgy érhetjük el, hogy kb. 50-100 m hosszú huzalt feszítünk ki közvetlenül a talaj fölött, amelyre futókarikát és kb. 1-1,5 méteres vezetéket csatlakoztatunk, karabinerrel a végén. A gyakorlást megelőzően kutyánkat rátesszük a vezetékre, és helyben maradási parancsot adunk. Ezután az apporttárgyat a kutya vezetője viszi el, és a huzal mentén bárhol megállva, a földre tételét megelőzően, látványosan felmutatja a kutyának, és visszatér hozzá. Az elfektetésből felszabadítja, leülteti, és a már említett módon kezdi a feladat végrehajtását. A kutya jobbra-balra történő kilengése korlátozva van, így garantált az irányba küldés sikere. Amikor ez a típusú gyakorlás elérte célját, kezdhetjük a szabadon előreküldést. Ennek lényege, hogy minden kényszerítő és segédeszköz használata mellőzendő, csupán a parancs kiadására (kar és hangjel) van lehetősége a vezetőnek.