A foxterrier nevet először XIV. századi feljegyzések említik. Az egyik első ismert ábrázolás a fajtáról egy 1790-ben készült festmény, melyen Colonel Thornton „Pitch” nevű kutyája látható. Mint a legtöbb terrier, a foxterrier is Nagy-Britanniából származik. Neve az angol „fox” és a latin „terra” szóra vezethető vissza, előbbi rókát, utóbbi földet jelent, a terrierek föld alatt, kotorékban végzett munkájára utalva.

A foxterrier igen kedvelt kutyája volt az angol vadászoknak, elsősorban falkavadászatokon használták, a kopók mellett. A foxi a falka segítője volt, neki kellett kihajtania a rókát földalatti búvóhelyéről, hogy a falkának legyen mit hajtania. A róka üldözése már a kopók feladata volt, a foxi ezalatt a lovasok nyeregtáskájában utazott. Ha a zsákmány újból bemenekült egy kotorékba, ismét a foxinak kellett kikergetnie. A falkavadászat mellett a fajta hétköznapi feladata a rágcsálók irtása volt az istállókban.

A vadászok számára kutyáik munkabírása és teljesítménye volt a legfontosabb, küllemileg csak a színekre ügyeltek: a fehér jegyekkel rendelkező példányokat kedvelték, mert ezeket nehezebb volt a vaddal összekeverni és esetleg véletlenül lelőni. Valószínűleg a drótszőrű változat létrehozását az a cél motiválta, hogy az amúgy is szívós kis kutyák még ellenállóbbak legyenek a szúrós, tüskés aljnövényzettel és az időjárással szemben, ezért keresztezhették a simaszőrű egyedeket egy már nem létező terrier-típussal, a Wire-Haired-Terrierrel. Egyes vélemények szerint a simaszaőrű és drótszőrű foxterrier teljesen különböző ősökre vezethető vissza. A simaszőrű foxi ezek szerint inkább Cheshire és Shropshire grófság területén alakulhatott ki különböző terrier típusú kutyákból, illetve ezek beagle-vel, bullterrierrel, sőt agárral történt keresztezéseiből, míg a drótszőrű foxterrier eredete Wales, Derbyshire és Durham területéhez köthető. A nagyobb testű drótszőrű foxterriereket egy adott alomtól származtatják, a simaszőrű Jock és a drótszőrű Trap párosításából. Trap ismeretlen származású, de egyértelműen drótszőrű szuka volt.

Nagy-Britanniában 1870-ben ismerték el önálló fajtaként a foxterriert. Az 1876-ban alakult Fox Terrier Club egyike volt Anglia első önálló fajtaklubjainak. Megalakulásának évében határozta meg a hivatalos fajtaleírást, melyen a kanok súlyának csökkentésétől eltekintve, hosszú évtizedekig nem kellett változtatni. Nagy-Britanniában 1877-ben rendezték az első foxterrier kiállítást, melyen 220 kutya vett részt. Ekkor már egy éve külön regisztert vezettek a simaszőrű foxterrierekről. A húszas-harmincas években a foxterrier szinte egész Európában a legkedveltebb fajták egyikévé vált. Napjainkban inkább a drótszőrű változat a kedveltebb.

A foxterrier nagy mozgásigényű fajta. Kicsi, de kíváncsi, élénk, éber, jó jelzőkutya. A terrierek tipikus képviselője, azok jellegzetes makacsságával együtt. Mozgásigényét nemcsak hosszú sétákkal, hanem sok-sok játékkal kell csillapítani. A foxik akár 15 évig is elélhetnek. Megfelelő motivációval gyorsan tanulnak, nemcsak kiváló agility-versenyző, de akár mentőkutya is válhat belőlük, de nem szabad lebecsülni a foxterrier veleszületett vadászszenvedélyét sem.

A foxterrier tehát rengeteg foglalkozást igényel, gazdája sohasem fog unatkozni, minden nap egy új kihívás lesz számára, de cserébe egy kedves, vidám társat kap, aki mindig képes megnevettetni a családot.

A drótszőrű és a simaszőrű foxterrier csak szőrzetében különbözik egymástól, a két fajta amúgy mindenben megegyezik. A kanok marmagassága maximum 39 centiméter, a szukák ennél valamivel alacsonyabbak. Súlyuk körülbelül 7-8 kg. A simaszőrű foxterrier lehet tiszta fehér, illetve fehér barnás vagy fekete jegyekkel, mindenesetre a fehér színű területnek kell dominálnia, akárcsak a drótszőrű foxterriernél. A csíkos, vörös vagy májszínű foltok nem kívánatosak.